A Valparaiso városában található Estadio Elías Figueroa Brander korábbi neve Estadio Regional Chiledeportes és Estadio Municipal Valparaíso, utalva arra, hogy a város, majd később az állam tulajdonában állt.
Az Estadio Elías Figueroa Brander 1931. december 25-én került átadásra, amikor egy egésznapos rendezvény sorozat megkoronázásaként a valparaisói labdarúgócsapat és a santiagói tollaslabdaklub játszott egymással egy ünnepélyes avatómérkőzést.
Akárcsak az Estadio Nacional Julio Martínez Prádanost, ezt a létesítményt is börtönként használták az 1973-as chilei katonai puccs után, a kormány ellen lázadókat tartották fogva a stadionban.
A létesítmény az eredeti formájában 18 ezer néző befogadására volt alkalmas, a 2014-es felújítása óta 25 680-an férnek el benne. A környező városrész révén Playa Ancha néven is emlegetik a tengerpart közvetlen közelében fekvő stadiont. Atlétikai stadion révén a labdarúgó játékteret futópálya veszi körül, a nézőtér relatíve messze van a pályától. A felújítás alkalmával megőrizte régi, latin stílusú jellegét, a játékteret körben ölelő lelátókkal.
A stadion névadója a csapat egykori chilei válogatott hátvédje, Elías Figueroa az első csapatot 1964 és 1966 között erősítette, később az Internacional és a Penarol labdarúgója is volt, a 2000-es években pedig a FIFA elnöki posztjára pályázott.
A mindekori legtöbb nézőt 1953. október 25-én a Santiago Wanderers és a Colo-Colo összecsapásán regisztrálták, amikor még a régi stadionban 23 109-en gyűltek össze.
A régi stadionban az 1987-es ifjúsági világbajnokságon hét mérkőzésnek adott otthont, míg az 1991-es chilei Copa Américán két találkozót rendeztek benne. A felújítást követően a 2015-ös Copa Américán újabb két találkozót rendeztek Valparaisóban, az Ecuador-Bolívia és a Peru-Venezuela csoportmérkőzéseket. Az idei Pánamerikai Játékokon a női labdarúgó-mérkőzések otthona lesz.
A Santiago Wanderers egyike volt a chilei labdarúgó-szövetség alapító csapatainak. Az egyesület az 1892-es alapításával nem csak az országban, de az egész latin-amerikai térségben a legidősebb focicsapatnak tekinthető. Ennél korábban labdarúgócsapatot nem, csak egyéb sportegyesületeket alapítottak a kontinensen, ahol kezdetekben nem a labdarúgás volt a legfőbb irány. Az alapítók eredetileg a Valparaiso Wanderers nevet szerették volna, azonban mivel a közeli fővárosban sem volt még focicsapat, így az egész régiót egyesítve döntöttek a Santiago név felvétele mellett annak ellenére, hogy nem abban a városban szerepeltek. A kezdetektől fogva zöld-fehér klub színekkel rendelkezett az írek iránti tisztelet okán - az alapítók közt lehettek ír származásúak.
A Wanderers kezdetekben az amatőr bajnokságban versenyzett, majd a helyi profi liga beindításától kezdve a chilei első osztály tagja volt. A tehetősebb, rendszerint fővárosi csapatok megjelenésével azonban egyre nehezebben tudott érvényesülni. Története során 61 szezont töltött a legmagasabb ligában, azonban hosszú múltja ellenére "csak" háromszoros bajnoknak mondhatja magát: 1958-ban, 1968-ban és 2001-ben végzett az élen, míg további négy alkalommal, legutóbb a 2014-es Aperturában második lett.
Emellett háromszor (1959, 1961, 2017) megnyerte a chilei kupát. Az 1970-es évek végétől kezdve többször is visszaesett a másodosztályba, legutóbb 2019-ben jutott fel ismét az élvonalban. A csapat hat alkalommal próbálta ki magát a nemzetközi porondon, háromszor a Libertadores-kupában, háromszor a Copa Sudamericanában indult, de egyik menetelésével sem ért el számottevő eredményt.
Az együttes legnagyobb riválisa az Everton Vina del Mar, amely ugyanabban az öbölben, a város közvetlen szomszédságában székel. Chile legnagyobb múltra visszatekintő csatározása, hiszen 1914-ben mérkőztek meg egymással először. A Wanderers volt még mindig is a szegényebb munkásosztály csapata, az Everton pedig a gazdagabb régiót képviselte.
A csapat egykori saját nevelésű hátvédje, Gustavo Poirrier végakarata szerint a hamvait a játéktéren szórták szét, miután 2003-ban 37 évesen egy mérkőzés után szívroham következtében elhunyt az Egyesült Államokban. Pályafutása során 1982 és 1990 között erősítette a Wandererst, 1989-ben az ő góljával harcolták ki a feljutást az első osztályba.
A sorozat korábbi részei:
Estadio Nacional Julio Martínez Prádanos - Chile, Universidad de Chile
Estadio Monumental David Arellano - Colo-Colo
Estadio Santa Laura - Unión Espanola
Estadio Municipal de La Cisterna - Palestino
Estadio San Carlos de Apoquindo - Universidad Católica
