Elérkeztünk a világbajnokság döntőjéhez, néhány óra múlva megkapjuk rá a választ, hogy vajon Argentína vagy Franciaország ül fel harmadszor a futball trónjára.
Lionel Scaloni csapata a megdöbbentő Szaúd-Arábia elleni vereség óta fokozatos javuláson ment keresztül, és a horvátok elleni elődöntőben mutatta meg leginkább azt, hogy miért is voltak verhetetlenek az elmúlt évek során. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a formaidőzítés a lehető legjobb időpontra, a döntő idejére lett eltalálva. A torna során legalább három különböző formációval is próbálkozó argentinok egyik nagy fegyverténye az ellenfél taktikájához való alkalmazkodás lett úgy, hogy közben egyszer se adja fel saját játékát. Lionel Scaloni e pár hét alatt nem egyszer hangoztatta azt, hogy a saját játékukat soha nem fogják feladni, miközben jó látni, hogy a csapatnak nem jelent gondot a négy védős játékról átállni a három védős szisztémára.
A hírek szerint egyébként ma, akár csak a hollandok ellen, szintén a három védős felállás kerülhet előtérbe. Legalábbis a legutóbbi két edzés az erre a formációra alapuló játékkal kezdődött el. Ángel Di María már felépült, így elvileg a kezdőben is helyet kaphatna, de akkor egészen biztosan egy 4-3-3-as esetleg 4-4-2-es felállással kezdene a gárda a franciák ellen. Ennek értelmében pedig tulajdonképpen leginkább az a kérdés, hogy Lionel Scaloni a védekezésre vagy a támadásra helyezi a hangsúlyt, Lisandro Martínez, vagy a már említett Di María kerül be a kezdő tizenegybe. A szövetségi kapitány egyébként az érzelemdús sajtótájékoztatója alatt úgy nyilatkozott, hogy már összeállt a fejében kezdőcsapat.
Beszéltem a játékosaimmal a napokban. Megköszöntem nekik az eddigi teljesítményüket, elmondtam, hogy meg vagyok hatva, mert őszintén mindent megtettek. Bízom benne, hogy holnap megkoronázzuk az eddigi teljesítményünket, de ha nem sikerül, akkor is legyünk büszkék, mert az eddigi eredmény is szenzációs. A magam módján mindvégig élveztem a világbajnoki szereplést.
Scaloni arról is szót ejtett, hogy ez a döntő nem csak Messiről és Mbappéról fog szólni, akármennyire is szeretné az egyre inkább elbulvárosodó sportmédia erre kihegyezni. Talán az argentin szurkolónak is túl sok már az a hírmennyiség, mely arra igyekezett felépíteni az előttünk álló döntőt, hogy vajon Messinek sikerül e megkoronázni az egyébként is príma pályafutását a futball legnagyobb címével. Sokszor megfogalmazódik bennem, hogy erről nem a játékos tehet, nem ő rá kell haragudni, sokkal inkább az online média által szinte óránként záporozó híreire. Csak gondoljunk bele, ha a nyolcvanas években tört volna be ilyen technológia forradalom – már ami az online tért jelenti – ugyanez lett volna a helyzet Maradona körül is.
Az utolsó edzés utáni csapatfotó Katarból
Húsz éve nem jött össze az argentin-francia párosítás az első ázsiai mundiálon, most a másodikon már igen. Ha visszaemlékszünk, az akkor, 2002-ben szintén címvédőként részt vevő Franciaországot és nagy favoritként kiutazó argentinokat minden szakvélemény a végső győzelemre is esélyesnek tartotta, és leginkább kettejük párosítását képzelte le a döntőben. Ennek ellenére mindketten a legnagyobb buktát mutatták be a dél-koreai – japán közös rendezésű világbajnokságon azzal, hogy már a csoportkörben elvéreztek. Most meggyőző teljesítménnyel jutottak be a fináléba: a 36 meccses veretlenségi szériánál megálló Argentína fokozatos javulás mentén, míg a címvédő franciák mindig annyit adtak ki magukból, amennyi kellett a győzelemhez. Didier Deschamps együttesében a minőségben dúskáló keret mellett a leginkább félelmetes az, hogy kulcshelyzetekben, mikor nagyon ég a ház, képesek magukat felpörgetni. A legelső meccsükön Ausztrália hiába szerzett korán vezetést ellenük, szünetre már francia előnnyel mentek a csapatok; a Tunézia elleni „pihenőre” pedig egy sima lengyelek elleni továbbjutással válaszolt az alapcsapat. Jó kérdés ugyanakkor, hogy a már eleve nagy hiányzókkal érkező, ám őket is kiválóan pótló keret, hogy fog megbirkózni a csapatot érintő vírushelyzettel. A legfrissebb hírek szerint a kezdőembernek számító Varane és a mindig helytálló Konaté sem épül fel a döntőig, ahogyan Comanra sem számíthat majd Deschamps. Rabiot és Upamecano viszont már jobban érzi magát, mindenesetre nem a legideálisabb állapotban készül Argentína ellenfele a nagy meccsre. Nem utolsósorban Theo Hernández és Tchouaméni is kisebb sérülésekkel bajlódtak a napokban. A szövetségi kapitányuk mindezek ellenére bizakodó, hiszen már a torna előtt a rengeteg lemaradóval együttvéve is sok nehézségen küzdötte át magát csapata, ahogyan arra is felkészült, hogy a stadionban többen fognak szorítani Argentína sikeréért.
Tisztában vagyok vele, hogy sokan drukkolnak Argentínának. Tudjuk, hogy a stadionban jelenlévők nagy része őket fogja támogatni vagy azért, mert argentinok, vagy azért, mert szeretik a csapatot, illetve néhány játékosát. Azt is tudom, hogy még néhány francia is azt szeretné, hogy Argentína nyerjen, de arra fogunk törekedni, hogy mi győzzünk.
Luis Galván és Jean-Marc Guillou párharca a '78-as világbajnokságról
Az Albiceleste tizenharmadik alkalommal csap össze Franciaországgal, legrangosabb meccsük most következik, az eddigi mérleg pedig 6 győzelem 3-3 vereség és döntetlen mellett dél-amerikai fölényt mutat. 1930-ban Argentína történelmi első világbajnoki mérkőzését éppen a gallok ellen vívta, ahol 1-0-s sikert aratott, míg legutóbb négy évvel ezelőtt egy emlékezetes és gólgazdag összecsapáson a sötétkék mezes európaiak nyertek 4-3-ra. E két összecsapást leszámítva még 1978-ban futottak össze világbajnokságon, ahol Argentína győzött 2-1-re. Kettejük döntőbe jutásával kijelenthető, hogy a hagyomány ezúttal sem szakadt meg: ha a két fél világbajnokságon találkozott egymással, egyikük legrosszabb esetben is ezüstérmes pozícióban fejezte be a tornát. Így tehát csupán az a kérdés hátra, amit a bevezetőben is feltettünk: Argentína vagy Franciaország hódítja el harmadszorra a világbajnoki trófeát? Reméljük, hogy előbbi.
iVamos Argentina!
