Az argentin válogatott bejutott a világbajnokság döntőjébe, miután a tornán bemutatott legjobb játékával, 3-0-ra legyőzte Horvátországot az elődöntőben.

Az argentin válogatott története hatodik világbajnoki döntőjére készül azok után, hogy az 1978-as és az 1986-os győzelem előtt 1930-ban, valamint utána 1990-ben és 2014-ben is elvesztette a finálét.

Nyolc év elteltével újra eljutottunk oda, hogy megpróbáljuk kiszurkolni a harmadik csillagot. Bizonyára a 2014-es emlékek még élénken bennünk élnek, amely miatt joggal óvatos az ember - meg talán a címvédő francia válogatott miatt is -, de Lionel Scaloni nagyszerű válogatottjának nem lehet nem feltétel nélkül szurkolni.

Nyilván azt sem felejthetjük el, hogy ez a csapat a 2021-es esztendőt már bearanyozta a Copa América megnyerésével, amikor az argentin válogatott 28 év szünet után nyert újra felnőtt nagy tornát. Most pedig megteheik ugyanezt 2022-vel is így az év utolsó napjaihoz közeledve. Tavaly nyáron éppen a nagy rivális brazilokat sikerült legyőzni a Maracanában, így fantasztikus menetelés után sikerült elhozni tőlük a trófeát. Az akkori fináléval kapcsolatban is óvatos voltam a korábbi elvesztett döntők miatt, de bíztam Scaloni fiaiban.

Talán már-már lemondtunk róla, hogy Argentína valaha újra nagy tornát fog nyerni, azonban ez a csapat szakított az elődök betlijeivel és megannyi kudarc után nagy boldogsággal ajándékozott meg bennünket másfél évvel ezelőtt.

Most is hasonló érzéseim vannak: az eszem visszafogottságra, a szívem reménykedésre sarkall. A tavalyi Copa América erőt kell, hogy adjon a csapatnak és a szurkolóknak agyaránt. A válogatott vébé alatti előremutató, meccsről meccsre javuló formája is tökéletesnek tűnik. Nyilván a korai ébresztőtől mindenki eltekintett volna, de talán így a legjobb, hogy már nincs meg a sebezhetetlenség érzete, viszont az a vereség igazán csapattá kovácsolta a társaságot, és azóta még rosszabb játékkal sem lehet panasza a küzdelemre, a küzdeni akarásra.

Egy vb-döntő előtt mindig a pozitívumokat, a kapaszkodókat kell keresni. 1978-ban és 1986-ban is az előző évi döntőst győzte le az argentin válogatott döntőben. Igaz, mindkét esetben az előző finálé vesztesét győzte le, most a négy évvel ezelőtti győztest kéne felülmúlni. 

A vasárnapi döntőben az Albiceleste éppúgy az elsőszámú mezét fogja viselni, mint a két megnyert döntőben. Ezzel szemben 1990-ben és 2014-ben is a második számú, kék mezben szerepelt. Szintén pozitívum ezen két mérkőzéshez képest, hogy most nem a (nyugat)németek lesznek az ellenfelek.

A világbajnokságok történetében eddig kétszer történt címvédés: az olaszok 1938-ban, a brazilok 1962-ben védték meg a négy évvel korábbi trófeájukat. Tehát mindkettő még a Jules Rimet-trófeával történt, az 1974 óta kiosztásra kerülő vb-trófeát senki nem tudta még megvédeni. Azóta a címvédő most harmadszor jutott döntőbe: 1990-ben éppen az argentinok, 1998-ban brazilok nem tudták megőrizni a világbajnoki státuszt a kihívóval szemben.

Amiben viszont nem kell keresni párhuzamot, mert magától érthető, az az 1986-os világbajnok válogatott és a mostani argentin nemzeti csapat képe. Az akkori, mexikói tornán Diego Maradona személyében éppúgy Argentína kultusz hőse és egy igazi világklasszis legenda vezette a csapatot, mint most Lionel Messi. Ez a bizonyos 10-es a tornán újból bizonyította halhatatlan klasszisát, miközben az ellenfelek figyeltek rá, faragták őt, a valamivel szerényebb képességű, igazi munkás játékosokból álló csapattársak pedig mindent megtettek a vezér támogatásáért, kiszolgálásáért, ezalatt ők maguk közül is többen vitathatatlanul nagy játékosokká fejlődtek.

Nem lehet mást tenni, mint bízni és szurkolni a Scaloni-csapatnak, magyar idő szerint vasárnap délután 16 órától, Argentínában vasárnap déltől megáll az élet, hogy aztán reményeink szerint két-három órával később megkoronázzák a katari hősöket.

Ahogy az argentin himnusz utolsó sora mondja: "Éljünk dicsőséggel megkoronázva vagy esküdjünk dicsőséggel a halálnak!"