Ugyan az Huracán (ejtsd: Urakán) csapata nem tartozik bele az öt nagy argentin fővárosi egyesület közé, kultikus létesítményét, az Estadio Tomás Adolfo Ducót mindenképpen az ország meghatározó labdarúgó stadionjai közé szokás sorolni.
Az 1908-ban alapított piros-fehér klub a nevét az akkoriban a hőlégballonjával több mint 5000 kilométert repülő Jorge Newbury közlekedési eszköze nevéből származik (Huracán, jelentése hurrikán), míg a csapat beceneve ugyancsak ebből kifolyólag globo (ballon) lett.
Az Huracán egyesülete 1924-ben vette birtokba mostani otthonát, amely jellegzetes formáját az 1949-ben befejeződő felújítások után vette fel. A több mint 48 ezer néző befogadására alkalmas stadion a Buenos Aires délkeleti részén fekvő, Parque Patricios nevű negyedében található.
A létesítmény a nevét klub korábbi elnökéről, a katonai pályát befutó, 1943-as puccsban részt vevő és a GOU – Egyesült Tisztek Csoportja nevű titkos szervezet – egyik alapítójaként is ismert Tomás Adolfo Ducóról kapta. Duco a klubelnökség mellett a kosárlabdaliga elnöke és a futballszövetség alelnöke is volt, egyben a stadion felépítésének egyik legfőbb mozgatórugójaként tevékenykedett.
Ugyan léteznek az Huracánnál nagyobb fővárosi csapatok és bizonyára a Boca Juniors vagy a River Plate stadionja sokkal több érdeklődőt vonz, de a Duco egy igazán különleges, hamisítatlan latin stílusú klasszikus stadion. A játékteret mind a négy irányból egy végig körbefutó, összefüggő lelátó veszi körül, túlnyomórészt állóhelyekkel. A helyiek fanatizmusa révén az Huracán szurkolói rendszerint oroszlánbarlangot képesek teremteni - ahogyan azt a lenti felvétel is bizonyítja. Ha az egyedi mélységű lelátók nem lennének elegendőek, azonnal felismerhetővé teszi a stadiont az egyik hosszanti oldalán lévő három torony (La torre del Duco), amelyen zászlókat vonnak fel, és időről időre esténként különleges kivilágítást kap.
Az egyesület a hőskorban az egyik legjobb argentin csapatnak számított, az 1920-as években négyszer hódították el a nemzeti bajnoki címet. A későbbiekben mindez csupán egyetlen alkalommal sikerült az 1973-as Metropolitano-bajnokság megnyerése által. Legnagyobb riválisa a fővárosi klubok közül a San Lorenzo együttese, amely a régi időkben velük szomszédos kerületben székelt, kettejük csörtéjét „porteño derby” néven aposztrofálták.
A 2007-ben Buenos Aires történelmi örökségének nyilvánított stadionban számtalan világsztár adott koncertet és az államelnökök is időről időre előszeretettel választják egy-egy fontosabb kampánybeszédük helyszínéül.
A "Globo" otthona még filmvászonra is felkerült, ugyanis az Oscar-díjas „El Secreto de Sus Ojos”, magyar fordításban „Szemekbe zárt titkok” egyes jeleneteit itt forgatták.
A sorozat korábbi részei:
Estadio Alberto José Armando "La Bombonera" - Boca Juniors
Estádio Antonio Vespucio Liberti "El Monumental" - River Plate
Estadio Presidente Juan Domingo Perón "El Cilindro" - Racing Club
Estadio Libertadores de América - Independiente
Estadio José Amalfitani - Vélez Sarsfield
Estadio Marcelo Bielsa - Newell's Old Boys
Estadio Gigante de Arroyito - Rosário Central