A River Plate csapatának kultikus otthona az "El Monumental" néven vált híressé hatalmas mérete révén. A stadion hivatalos neve Estádio Antonio Vespucio Liberti, melyet a klub korábbi elnöke révén kapott. A létesítmény az argentin főváros Buenos Aires Belgrano nevű negyedében fekszik, noha sokan tévesek azt hiszik, hogy a klubcsapat gyökerei miatt Núnezben található.
A későbbi sokszoros bajnok 1901-ben alapított egylet Carlos Peucelle leigazolása miatt 1931-ben kapta máig használatos "Los Millionarios" (milliomosok) becenevét, melyre azzal is rászolgált, hogy pár évvel később megvásárolta azt a területet, ahol új stadiont építtetett magának. A Monumental 1938. május 26-án nyitotta meg kapuit, a stadionavató-mérkőzésen a River 3-1-es győzelmet aratott az uruguayi Penarol gárdája felett.
A létesítmény a jelenlegi 70 074 fős férőhelyével Argentína legnagyobb stadionja, egyúttal a River Plate mellett az argentin válogatott hazai mérkőzéseinek első számú otthonául szolgál. Már a kezdetektől fogva 68 ezer néző befogadására volt alkalmas, de egy Racing Club elleni 1975-ös mérkőzésen több mint 100 ezren verődtek össze, amely máig rekordnak számít.
A stadionban négy dél-amerikai bajnokságon (mostani nevén Copa América) rendeztek mérkőzéseket, 1946-ban, 1959-ben, 1987-ben és 2011-ben. Emellett az 1978-as argentin rendezésű, hazai győzelemmel záruló világbajnokságon kilenc mérkőzésnek adott otthont, beleértve a finálét, melyen az Albiceleste 3-1-re diadalmaskodott Hollandia ellen.
A River Plate jóvoltából számtalan Libertadores-kupa-döntő otthona is volt a stadion. A legrangosabb dél-amerikai nemzetközi klubsorozat fináléjának hazai mérkőzését 1985-ben egy másik fővárosi csapat, az Argentinos Juniors is itt játszotta "albérletben" a kolumbiai América de Cali ellen.
A Monumental világhírű stadion, első sorban a River Plate szenvedélyes fanatikusai tették azzá, akiknek hangereje és pirotechnikai bemutatói rendszerint hatalmas érdeklődésnek örvendenek világszerte. A "milliomosok" Boca Juniors elleni örökös vetélkedése egyike a labdarúgás történetének legősibb és legfelfokozottabb hangulatú városi rivalizálásának.
A stadion az évek során többször átesett kisebb-nagyobb felújításon, legutóbb a járvány miatti kényszerszünet alatt 2020-2021-ben végeztek ráncfelvarrást, mely során a pályán kívül a nézőteret is korszerűsítették. A Monumentalban a játékteret futópálya veszi kerül, a lelátók relatíve messze helyezkednek el a küzdőtértől, ennek ellenére a River fanatikusai elképesztő hangulatot képesek teremteni a létesítményben. Noha nem olyan tipikus katlan, mint a Boca oroszlánbarlangja, általában abszolút magával ragadó atmoszféra uralkodik a stadion falain belül. A lelátó három szintből áll végig körben. Kívülről nézve a stadion kerekített alakú, hatalmas területen fekszik el. A nézőtér alapszíne a fehér, a legfelső emeleten a piros csíkozás fut körbe a stadion teljes hosszában rendszerint átlósan, hol lefelé, hol felfelé, ezzel is tisztelegve a klubszínek előtt. (Az emblematikus piros átlós csík 1904-ben került fel a mezre, amikor a legenda szerint a játékosok az eredetileg tiszta fehér mezen piros szalagot viseltek magukon keresztbe, ami mivel szerencsét hozott, a színösszeállítást később megőrizték a mezeken.)
A különböző sportesemények mellett a Monumental kedvelt koncertstadion is, a teljesség igénye nélkül már olyan világsztárok léptek fel benne, mint Paul McCartney (1993 és 2010), Bruce Springsteen (1988), Michael Jackson (1993), Madonna (1993, 2008 és 2012), a Kiss (1994, 1997, 1999, 2009 és 2012), a Rolling Stones (1995, 1998 és 2006), az AC/DC (1996 és 2009), Bob Dylan (1998), David Bowie (1990), Eric Clapton (1990, 2001, 2011), Shakira (2003), a Guns N' Roses (1992, 1993 és 2016), a Ramones (1996), a The Police (2007), a U2 (1998 és 2006), a Bon Jovi (1995 és 2010), a Red Hot Chili Peppers (2002 és 2011), a Metallica (1999 és 2010), az Oasis (2009), a Coldplay (2010), a Jonas Brothers (2009 és 2010), a Coldplay (2010), Miley Cyrus (2011), Justin Bieber (2011 és 2013), Lady Gaga (2012), az Iron Maiden (2013), a The Cure (2013) vagy Prince (1991).
