Nem vált egyszerűbbé a képlet Dél-Amerikában a naptári év szerinti utolsó fordulót követően sem, hiszen a csoportból kiemelkedő argentin-brazil duót követő ecuadoriak mellett, a pár körrel ezelőtt még temetett Bolívia és Peru tudta csupán begyűjteni a győzelmet jelentő három pontot. Ezzel pedig nem árulunk nagy zsákbamacskát, hogy négy játéknappal a vége előtt a feje tetejére állt minden.
Leginkább persze a Bolíviában újfent botló uruguayiaknak köszönhetően. Luís Suárezék sem az aktuális forma, sem pedig a közös múlt miatt nem számíthattak könnyű győzelemre La Pazban. Az uruguayiak e meccset megelőzően csupán egyszer, 2015-ben tudtak nyerni világbajnoki selejtezőn ott, míg az október óta tartó mélyrepülésüket különösebben nem is kellett magyarázni. Ezt megspékelve a helyi, speciális körülményekkel tulajdonképpen még az is kijelenthető, hogy papírforma eredmény született. Tabárez csapata egy nem mindennapi potyagólnak köszönhetően - helló Muslera! - már fél óra után hátrányba került, majd a félidő végén egy szögletet követően a sorozat góllövőlistáját vezető Martins fejelt a kapuba. A vendégek ugyan rákapcsoltak a fordulást követően és a kihagyott hazai 11-es valamint a piros lap is a kezükre játszhatott volna, egy újabb fejesgól révén Bolívia növelte az előnyét.
Óscar Tabárez a lefújás után így válaszolt a jövőjét firtató kérdésekre:
Nem fogok felállni, nem gondolok arra, hogy bedobjam a törülközőt. Ez a legrosszabb pillanat, mikor nem látod a reakciót. Hiszek a játékosaimban, de nem fogok jósolgatni. Előre kell tekintenünk és megpróbálnunk kiszabadulni ebből a helyzetből. Nem tudom, hogy ki követelheti meg tőlem, hogy mondjak le, főleg ennyi, itt eltöltött idő után.
Utolsó mondatának pökhendi, bicskanyitogató stílusa jól jellemzi azt az embert, aki nem képes, vagy ami még rosszabb, hogy nem akarja belátni a saját hibáit. Nemes egyszerűséggel azt, hogy inkább már csak hátráltatója csapatának és rég eljárt felette az idő. Bármennyire is tiszteljük a Maestrót az összes uruguayival karöltve, a fenomenális 2010-es vb negyedik helyet és a ’11-es Copa América aranyat csak rombolja az elmúlt évek színtelen-szagtalan és immár eredményre sem vezető játékával.
Uruguay egyetlen szerencséje, hogy egyik legfőbb vetélytársa, a döntetlenhalmozó Kolumbia nem tudta legyőzni otthon Paraguayt. Az immár Barros Schelotto által vezényelt vendégek egy kapufán kívül nem tudták megdolgoztatni Ospinát, igaz, Cuadradóék is csupán az első félidőben találták el a kaput. A döbbenetes az egészben az, hogy Kolumbia úgy tartja jelenleg az utolsó, még egyenes kijutást érő pozíciót, hogy az elmúlt kilenc meccse hétszer is pontosztozkodással ért véget, egy-egy győzelem és vereség mellett.
Amióta oldalunkon porrá zúztuk a chileieket, mintha olvasva a posztot megemberelték magukat és zsinórban gyorsan három győzelmet is szállítottak. A Roját szintén ekéző hazai sajtó pedig rögvest a negyedik helyen találta övéit a fordulót megelőzően. Ilyen előjelekkel talán lehetett abban bízni, hogy a remeklő ecuadoriakkal szemben képesek lesznek majd egy jó meccsre, ám a tabella nem hazudott ezúttal sem. A vendégek már egy korai gól után magukhoz ragadták a vezetést és Vidal gyors kiállítása miatt már negyed órán belül emberelőnybe kerültek. A hazaiak jobbára a második félidőben tisztességgel küzdöttek az egyenlítő találatért, de az „i”-re a pontot végül a mindösszesen 20 éves, ám így is alapembernek számító Moises Caicedo tette fel. Ecuador ezzel nem csak megerősítette harmadik helyét a tabellán, egyben jelezve a többiek felé, hogy ahogy Brazília és Argentína messze a többiek felett jár, úgy ők is egy-két lépésnyi távolságból figyelik a mögöttük zajló öldöklő csatát. Nem utolsósorban a Tricolor történelmi tettet is hajtott végre: először nyert világbajnoki selejtezőn Chilében.
Az utolsó szalmaszálak egyikébe kapaszkodó és az őszi selejtezőkre magát felszívó Peru újabb kötelező győzelmének köszönhetően a pótselejtezős helyre kúszott fel. Ricardo Gareca csapata az elmúlt időszakban legyőzte Chilét és Bolíviát, utóbbinál csupán a hajrában bukta el a mecset, míg Argentínában úgy, hogy 1-0-s hazai vezetésnél 11-est rontottak. Messiék ellen végül 1-0-ra végeztek. A mostani fordulóban pedig a csoportból nagyon kilógó Venezuelát sikerült bedarálni, miközben Pedro Gallese közvetlen a második perui gól után egy 11-est is hárított.
Brazília és Argentína tehát már megváltották repjegyeiket Katarba és Ecuador is egyre inkább nézegetheti azokat, de hogy őket kik fogják követni, még nem lehet megmondani. Óriási blama lenne, ha Uruguay mellett netán Kolumbia és a vébékről jól ismert Chile is lemaradna, míg az ott ritkán látott Peru és Bolívia befutna. Bár ilyen kimenetelre azért kevés az esély, mindent elmond a jelenleg zajló selejtezőről, hogy négy körrel a zárás előtt még erről is írhatunk. Nyilván az ember egyik szeme sírna, ha éppen nem találkozna a jól megszokott csapatokkal, de örülne is, ha újakat tudna felfedezni. Szerencsére sokat nem kell várnunk az újabb fordulókra, mert Európával ellentétben január és február környékén érkezik a folytatás, azaz két játéknappal ismét közelebb kerülünk majd a végső megoldáshoz.
