A legminimáliabb szakmai és szurkolói elvárásokat korábban már teljesítő Albiceleste, a csoportból való továbbjutást a táblázaton bebiztosított első helyével tette egyértelművé a Brazíliában zajló Copa Américán. Lionel Scaloni csapata az utolsó csoportmeccsen Bolíviát legyőzve készülhet a negyeddöntőre és következő ellenfelére, Ecuadorra.

A válogatott meccsek után újra a klubcsapatoké a főszerep, hiszen a hatodik fordulóval folytatódik a bajnokság, miközben a hazai kupában és a két dél-amerikai sorozatban - a Libertadoresben és a Sudamericanában - is haladunk a végkifejlethez. Közben az Albiceleste meg legyőzte Ecuadort és a legrosszabb forgatókönyvet is leseperve az asztalról, egyenes ágon jutott ki a jövő évi oroszországi világbajnokságra.

A mai felgyorsult világban és a vele együtt ultraprofivá vált futball berkeiben is nagyítóval kell keresni az olyan egyéneket, akiket aztán lehet kedvelni, utálni, csodálni, avagy megdöbbenni rajtuk. Mindenesetre a legkevésbé sem illenek bele az akadémiák futószalagjairól kitermelt gépek közé, hanem néha még meg tudják csillantani emberi mivoltukat. Ha csak szigorúan a Serie A-ban kezdünk el kutatni, van/volt nekünk egy Balotellink, aki inkább a balhéival, mintsem a beharangozott tehetségével tűnt ki; Moscardelli világhírű szakállával indult el hódító útjára; míg Lucarelli vagy Di Canio sohasem voltak restek becsempészni a politikát a pályára. Posztunk hőse, Lucas Castro valami egészen mással, a zenével indult el hódító útjára.

Argentína kötéltáncot jár avagy '69 szelleme újra kísért. Pedig Rodolfo D'Onofrio, a River Plate elnöke előre megmondta, hogy bármilyen meccset el lehet vinni a Bombonerába, csak a Peru elleni vb selejtezőt nem. Ő már csak tudhatja, hiszen ott ült a lelátón 48 éve, mikor megtörtént az addig elképzelhetetlen.

Hangolódva a hamarosan rajtoló bajnokságra és hogy egy kicsit közelebb hozzam az argentin első osztály csapatait, úgy döntöttem, hogy egy négyrészes posztsorozatban fogom bemutatni a liga 28 csapatát. Egy európai élbajnokságról szóló blog magától értetődően efféle cselekedetre nem szorul, mert a legtöbb szurkoló, futballkedvelő tisztában van az együttesek többségével, azonban egy másik kontinensről lévén szó, szükségesnek érzem e posztok megírását. Nyilvánvaló az is, hogy ennyi csapatról hajmeresztő próbálkozás lenne külön-külön posztban értekezni; blogíró és olvasó számára is unalmas lenne egy idő után, főleg, ha az alapítástól mennénk végig a jelenbe. Így próbálok egy-egy érdekes infót megosztani adott klubról, remélve, hogy akik még nem szimpatizálnak egyikkel sem, ettől kezdve már fognak. Netán szurkolóikká is válnak. Kezdjük hát!