Hangolódva a hamarosan rajtoló bajnokságra és hogy egy kicsit közelebb hozzam az argentin első osztály csapatait, úgy döntöttem, hogy egy négyrészes posztsorozatban fogom bemutatni a liga 28 csapatát. Egy európai élbajnokságról szóló blog magától értetődően efféle cselekedetre nem szorul, mert a legtöbb szurkoló, futballkedvelő tisztában van az együttesek többségével, azonban egy másik kontinensről lévén szó, szükségesnek érzem e posztok megírását. Nyilvánvaló az is, hogy ennyi csapatról hajmeresztő próbálkozás lenne külön-külön posztban értekezni; blogíró és olvasó számára is unalmas lenne egy idő után, főleg, ha az alapítástól mennénk végig a jelenbe. Így próbálok egy-egy érdekes infót megosztani adott klubról, remélve, hogy akik még nem szimpatizálnak egyikkel sem, ettől kezdve már fognak. Netán szurkolóikká is válnak. Kezdjük hát!
A Primera B Nacional aktuális bajnoka, Diego Maradona nevelő- és jelenleg edző nélküli klubja. Gabriel Heinze, aki többek közt megfordult a PSG, a Manchester United, a Real Madrid, a Marseille és a Roma csapatainál is, úgy határozott, hogy feláll a padról, mert szerinte "a csapatnál nincs semmiféle projekt" a jövőre nézve. Heinze és az Argentinos számára nehéz volt megtalálni először a közös hangot: az első öt fordulóban csupán hét pontot kapartak össze. Ennek ellenére odáig javultak, hogy pár körrel a vége előtt behúzták a bajnokságot, mellyel a klub egyből vissza is jutott az élvonalba. A fővárosi székhelyű Argentinos egyik beceneve az El Semillero, melyet talán a magágy szóval lehetne fordítani és tulajdonképpen arra utal, hogy sok remek játékos kezdte meg itt profi pályafutását. Az említett Maradona mellett például Riquelme vagy Biglia is. Az Argentinos az argentin foci egyik meghatározó klubja, bajnokságot azonban csak háromszor nyert, utoljára a 2010-es Clausurát. Bár azért a '85-ös Libertadores és Interamericana kupa szépen mutathat a gárda székházában.
Tigre
Victoria város csapata több mint 50 első osztályban eltöltött szezonnal büszkélkedhet, ám az ezüstérmeknél fényesebb medália még nem került a vitrinbe. Ezüstökből ugyanakkor három is összejött a 2000-es évek során, melyek közül a 2008-as Aperturában szerzett, örömöt és bánatot is szolgáltatott: a Boca, a Tigre és a San Lorenzo is egyaránt 39 ponttal végeztek az élen, de a semleges pályákon lejátszott körmeccsekből a nagyágyú Boca jött ki a legjobban, a Tigrének pedig be kellett érnie a dobogó második fokával. A fennállása 115. évfordulóját pont tegnap ünneplő Tigre az előző kiírás 30 csapata közül csak 24. helyen zárt és állandó ingázó az első- és másodosztály között. Bár itt meg kell jegyezni, hogy 2007-es feljutásuk óta nem szálltak alább és 2012-ben még a Sudamericana döntőjébe is beverekedték magukat, melyet azonban elvesztettek a Sao Paulóval szemben. Ősi riválisuk a Platense, kettejük derbije pedig a Clásico de la Zona Norte.
Temperley
Még 20 szezon sem adatott a Buenos Airestől nagyjából ugyanennyire ( 19 km) fekvő Turdera városbeli Temperleynek, akik csak épphogy megmenekültek a másodosztály tüzétől. Csupán egy ponttal gyűjtöttek többet a legjobb kieső Aldosivi gárdájától, így idén rendesen fel kell kötniük a gatyát és jobb szezont kell majd odapirítaniuk. Az egyébként a bajnoki évadjait jobbára a másodosztályban eltöltő Temperley az amatőr és a profi érát is nézve egyszer-egyszer befutott a dobogóra. 1924-ben ezüstérmes pozícióban végeztek, míg az 1983-as nemzeti bajnokságban osztoztak a bronzon az Argentinos Juniorsszal.
Graffiti a stadion falán
Talleres
Egy bajnoki második helyet 1977-ből valamint a Conmebol Kupa utolsó 1999-es kiírásának megnyerését tudja felmutatni a córdobai illetőségű csapat, mely a tavalyi bajnokságban újoncként lavírozott egészen ügyesen. A kiesési táblázaton a 30 csapat közül a 11. helyen értek célba és ha idén is tartják ezt a szintet, nem kell kiesési gondokkal este lefeküdnie arrafelé senkinek sem. A Talleres otthona ugyan az Estadio Francisco Cabasés, de nagyobb meccsek esetén a Mario Kempesről elnevezett csaknem 60 ezer néző befogadására alkalmas stadiont használja - miként a többi córdobai csapat is. A legfőbb rivális, természetesen a helyi Belgrano, valamint a szintén Córdobában székelő Instituto ellen is parázs meccseket szoktak játszani. Bár azt mondják, hogy az előbb említett rivális adja az igazi klasszikus városi derbit, akikről most lesz szó.
Belgrano
Csapnivaló egy szezont tett le az asztalra a Belgrano, csak a 28. helyre értek oda, ami elég nagy csalódást okozhatott minden szurkolónak. A Kalózok becenenévre hallgató gárda - mely nevét Manuel Belgrano politikus, jogász és hadvezérről kapta, aki többek közt részt vett az argentin szabadságharcban és megalkotta az argentin nemzeti zászlót - alig több mint 20 szezont töltött el az első osztályban, a 2011-es Aperturában és a 2012-es Clausurában érte el eddigi legnagyobb sikereit. Előbbiben holtversenyben végzett a negyedik helyen - bár ugyanannyi pontot kapartak össze, mint a második Racing -, majd a bronzot szerezték meg, szintén holtversenyben a másodikkal. Egyik esetben sem a Kalózok pártjára állt a szerencse, ha lehet élni ezzel a kifejezéssel. És ugyan még nincsenek közvetlen veszélyben a kiesési táblán, még két olyan pocsék szezon, mint a legutóbbi kettő volt, nem férnek már bele.
Az előző szezonban mindkétszer 1-1-re végeztek a felek
Estudiantes
Ha az európai szurkoló egy-egy játékossal szeretne azonosítani egy dél-amerikai klubot, akkor az Estudiantes esetében biztos Juan Sebastián Verón nevét fogja mondani. Kétszeresen jó választ adhat, ha még hozzáteszi, hogy a papa is, egy bizonyos Juan Ramón Verón is a la platai piros-fehéreknél kergette a labdát a '60-as évektől egészen a '80-asokig, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Apa és fiú is hasonló időszakot töltött elszülővárosa csapatában, de Juanito megspékelve mindezt egy komoly európai pályafutással, azzal is túltesz apján, hogy eközben ő ül az Estudiantes elnöki székében. Előtte a sportigazgatói feladatokat látta el, most pedig a pályára is visszatért idén januárban 18 hónap erejéig. De hogy ne csak a kis és nagy boszorkányról szóljon a bejegyzés, térjünk rá a klubra, mely épp ma lett 112 éves. A városban nagy rivalizálás folyik a másik la platai csapattal, a Gimnasia y Esgrimával és eddig Verónék állnak jobban címeket tekintve: négyszeres Libertadores Kupa győztesek, hatszoros bajnokok. Továbbá olyan egykori szövetségi kapitányok is megfordultak és nyertek itt kupákat mind játékosként, mind pedig edzőként, akik Argentínával megjártak még néhány vb-döntőt: Carlos Bilardo és Alejandro Sabella.
Elnök és igazolt játékos egy személyben
Gimnasia y Esgrima
La Plata idősebb, a fiatalabb árnyékában szürkén baktató klubja a Gimnasia y Esigrama, mely az 1929-es bajnoki cím mellett komolyabb dolgot nem tud felmutatni. A '30-as években két ízben is megfordult a Gimnasia padján a Dél-Amerikát szinte végigedzősködő Hirschl Imre, de csodát ő sem tudott tenni. A csapat az előző évadban vaskosan a középmezőnyben végzett és a kiesési táblázaton is ebbe a pozícióba lőtte be magát. A szurkolóik régóta várnak már egy dobásra, de még az is távolinak tűnő álom, hogy az Estudiantest valahogy megelőzzék a táblázaton. Talán majd most.
