Az egykori kiváló középpályás, Diego Simeone már több mint egy évtizede szolgálja edzőként az általa annak idején játékosként is több ízben erősített Atlético Madrid csapatát.
Az 1970-es születésű Diego Simeone aktív játékosként 108 alkalommal lépett pályára az argentin válogatottban, miközben jelentős európai légiós karriert futott be. A „Cholo” becenévre hallgató egykori keménykötésű középpályás immár évek óta edzőként is a világ élvonalába emelkedett, és hűségesen szolgálja szeretett klubját, az Atlético Madridot, amellyel neve már gyakorlatilag eggyé vált.
Simeone a Vélez Sarsfield csapatában mutatkozott be a profik között, majd európai évei alatt a Pisa (1990-1992), a Sevilla (1992-1994), az Atlético Madrid (1994-1997 és 2003-2005), az Inter (1997-1999) és a Lazio (1999-2003) csapatait erősítette. Hazatérve a pályafutását a Racing Club együtteséből fejezte be, ahol 2006-ban megkezdte edzői karrierjét. Trénerként kipróbálta magát az Estudiantes La Plata, a River Plate, a San Lorenzo és az olasz Catania kispadján, 2011-ben még egyszer újból visszatért az Academiához, majd 2011. december 23-án vette át a hatalmat a „matracosoknál”, melynek már több mint tíz esztendeje.
Simeone ugyan játékosként 1996-ban bajnoki címet és Király-kupát is nyert a madridi egyesülettel, edzői megbízatása elején közel sem volt esélyük hasonló trófeákra. Állandó szárnysegédjével, az általa nagyon sokra tartott korábbi „majom” kapus, Germán Burgos támogatásával azonban az Atléticót szép lassan nagyon magasra vezették. A csapattal 2014-ben és 2021-ben megnyerték a La Ligát, míg 2013-ban a Király-kupát, 2014-ben a spanyol szuperkupát emelhették magasba. Továbbá a „matracosok” az európai porondon is jelentős eredményeket értek el, hiszen két-két alkalommal elhódították az Európa-ligát és az európai szuperkupát (mindkettőt megnyerték 2012-ben és 2018-ban), a nagyon vágyott BL-cím azonban ezidáig nem jött össze, miután 2014-ben és 2016-ban egyaránt főhajtásra kényszerültek a városi rivális Real Madrid elleni fináléban.
Az argentin szakember a több mint egy évtized alatt gyakorlatilag minden lehetséges klubrekordot megdöntött, miközben mostanáig már 558 tétmérkőzésen irányította az Atléticót. Menet közben többször kellett megreformálnia, újjáépítenie a csapatát, mivel alapvetően a „matracosok” nem tartoznak a legtehetősebb európai élklubok közé, de talán már kinőtték azt a státuszt, hogy nemzetközi szinten csak egyfajta „ugródeszkaként” tekintsenek rájuk. Ebben pedig hatalmas munkája volt Cholo Simeonénak és Mono Burgosnak.
A mai profi labdarúgásban ritkaságnak számít, hogy egy edző tíz éven át irányítson egy csapatot, és bár bizonyára a többség még akár további évtizedeken át is elnézné Simeonét az Atlético kispadján, előbb vagy utóbb számíthatunk rá, hogy vége fog szakadni ennek az együttműködésnek. A karizmatikus szakember már korábban kijelentette, hogy egyszer nagyon szeretne Olaszországban dolgozni valamelyik korábbi klubjánál, így karrierje egy pontján erre mindenképpen számíthatunk, a napokban pedig egy interjúban arról beszélt, hogy mi a véleménye arról, hogy időről időre a lehetséges következmény argentin szövetségi kapitányként dobják be a nevét:
„Klubedzőnek tartom magam, szükségem van a mindennapos munkára, nem bírnék ki hónapokat két mérkőzés közt. Ezzel együtt jó érzéssel tölt el, ha egyesek úgy gondolják, hogy megállnám a helyem szövetségi kapitányként. Bevallom, valahányszor nézem az argentin válogatott mérkőzéseit, mindig hiányzik, és máig van bennem olyan érzés, hogy milyen jó lenne közöttük lenni.”
Ember legyen a talpán, aki meg tudja jósolni, hogy mit hoz majd számára a jövő, de azért kíváncsi lennék rá, hogy meddig szeretnétek még az Atlético kispadján látni, és mit gondoltok, vajon hová vezethet majd egyszer az útja...
