Az ősi rivális Boca Juniors közelmúltban ecsetelt problémái mellett mostanság a River Plate táján sem öröm és boldogság az élet, akár még a rendíthetetlennek hitt legendás vezetőedző, Marcelo Gallardo távozása is felmerülhet.

A "milliomosok" jutottak ugyan a legtovább az argentin csapatok közül a Libertadores-kupa 2021-es kiírásában, az előző körben a Bocát vitatott körülmények között kiejtő brazil Atlético Mineiro ellen kettős vereséggel, bántóan simán kényszerültek főhajtásra a negyeddöntőben. "Muneco" 2014-es kinevezése óta ennél korábban csak egyszer búcsúzott, még a 2016-ban a nyolcaddöntő alkalmával. A 2015-ös és a 2018-as győzelem mellett 2017-ben és 2020-ban elődöntősök, 2019-ben döntősök voltak.

Mindemellett - akárcsak a Boca esetében - az elmúlt évek során számtalan kiváló játékos hagyta el a csapatot, akik csak részben kerültek helyettesítésre hasonló minőséget képviselő labdarúgók által. Például a kilences poszton a 2018-as kontinentális diadal után távozó Gonzalo "Pity" Martíneztől a stafétát ugyan szépen átvették, de nyugodtan nevezhető veszteségnek évekkel ezelőtt Juan Fernando Quintero vagy Lucas Alario elengedése, akárcsak a közelmúltból Ignacio Fernández, Rafael Santos Borré és a saját nevelésű Gonzalo Montiel búcsúja.

Természetesen ez nem új jelenség, a Rivertől a jobb játékosokat eddig is rendszerint vitték Európába, bár a tehetséges argentin labdarúgókat újabban már az MLS, a brazil vagy a mexikói bajnokság is elszipkázza, időről időre pedig néhányan az ázsiai olajvilág busás juttatásainak hódolnak be. Ezekkel a folyamatokkal együtt kell élni, és valóban jöttek is igazolások, de közülük is legfeljebb Braian Romero tudta egyből megugrani az elődök által magasra tett lécet - azért a többieknek is van még idejük beilleszkedni.

Ugyanakkor a TyC Sports már elkezdte találgatni, hogy korántsem biztos, hogy Gallardo idei naptári esztendő végén lejáró szerződése meghosszabbításra fog kerülni. Időről időre gyakran felmerült a neve egy-egy európai topligás csapat kispadján, és könnyen elképzelhető, hogy valamelyik patinás brazil nagy csapat is ráhajtana a távozása esetén. "Muneco" tökéletesen ismeri a közeget, átérzi, hogy mit jelent a River Plate egyesületének fontos szereplője lenni, edzői hitvallásában követi a klub klasszikus stílusjegyeit, a "la nuestra" ("miénk", értsd "a mi játékunk") lelkes újkori zászlóvivője. Abszolút élvezi a vezetőség bizalmát, melynek tagjaival kivétel nélkül nagyon jó viszonyt ápol. Kiváló csapatot épített fel az évek során, ám a mostani gyengülések és a nemzetközi mélypont akár az együttműködés véget is jelentheti. Ráadásul a jövőkép sem néz ki túl jól, elnézve a brazil csapatok egyre inkább kirajzolódó gazdasági fölényét, illetve azt, hogy Nicolás De La Cruz és Julián Álvarez szerződése jövő nyáron lejár, és vélhetően ők lehetnek a következő húzóemberek, akik elhagyják a csapatot.

Gallardo 2014 óta 12 trófeát nyert a River Plate edzőjeként, de a hőn áhított bajnoki cím egyszer sem jött neki össze, viszont hat alkalommal hódítottak el nemzetközi trófeát. Az igazi terepe egyelőre az egyenes kieséses szakaszok voltak – a Libertadores-kupa ideit megelőző négy kiírásában mindig eljutottak legalább az elődöntőig. A különféle hazai kupasorozatokban is eredményesek voltak, regnálása alatt háromszor nyerték meg az argentin kupát és kétszer a szuperkupát.

A klubot egykor játékosként is több ízben szolgáló mestert 2014. május 30-án Ramón Díaz távozása után nevezték ki a River Plate edzőjének, egykori játszótársa, Enzo Francescoli külön kérésére esett rá a választás. A csapatot több meghatározó játékos elhagyta, erősítések nem nagyon érkeztek, és tulajdonképpen egy kezdetleges gárdát vett át, amely a 2011–2012-es évadot szégyenszemre a másodosztályban töltötte. Gallardo bátran nyúlt a fiatalokhoz és szenvedélyes stílusában trenírozta csapatát, hamar bizonyította rátermettségét, hiszen a River argentin csapatok közti rekordot felállítva, egymást követő 32 tétmérkőzésen veretlennek bizonyult (ebből nyolcat még az előző mesterrel regisztráltak). A fantasztikus menetelés végén csak két ponttal maradtak el a Racing Club mögött a bajnoki címtől, és megnyerték a Copa Sudamericanát, az elődöntőben ráadásul éppen a Boca Juniors együttesét ejtették ki. Gallardo első nagy nemzetközi trófeáját hódította el a kontinens második számú kupasorozatában elért sikerrel, melyet aztán az említett két Libertadores-kupa-siker mellett három Recopa-győzelem követett.

Az eddigi pályafutását közelmúltban részletes portréban ismertettem, melyben bővebben is kifejtettem, hogy mitől különleges a munkája és miért Gallardo a lehető legjobb választás a River Plate kispadjára. Nem is lehet kétség, hogy senki nem szeretné őt felállítani a posztjáról. Az esetleges év végi elválásra bizonyára csak abban az esetben kerülhet sor, ha ő maga dönt úgy, hogy lezárja edzői karrierje ezen szakaszát, és máshol próbál szerencsét. Szokták mondani, hogy az az egészséges, ha az ember 7 évente munkahelyet vált, Gallardónál pont idén telt le ez a bűvös 7 év...

A River szurkolói és a labdarúgás romantikus kedvelői valószínűleg örökké elnéznék "Munecót" a csapat kispadján, és soha nem szeretnék, hogy váltson. Racionálisabban nézve viszont kijelenthetjük, lehet hogy a River már nem tud új kihívást jelenteni számára. Nem kizárt, hogy máshol, akár egy erősebb, anyagilag jobban frekventált csapatban tovább tudná fejleszteni szakmai repertoárját, hogy aztán még több tapasztalattal felvértezve térjen egyszer vissza szeretett klubjához, vagy akár majd az argentin válogatott szövetségi kapitányi posztjára.