Futballtangó

Az argentin válogatott szövetségi kapitányai a kezdetektől napjainkig

2021. szeptember 20. - _Adamo_

bilardo-menotti.jpg

Az argentin válogatott az első hivatalos mérkőzését 1902. július 20-án játszotta Uruguay ellen Montevideóban, és győzött 6-0-ra, amely azóta is a szomszédos ország valaha volt legsúlyosabb fiaskója. A klasszikussá vált világoskék-fehér csíkozású felső–fekete nadrág szerelést 1908-ban egy Copa Newton-mérkőzésen viselték először.

Az Albiceleste több mint százéves története során 15 alkalommal hódította el a kontinensbajnoki címet, kétszer lett világbajnok és – az U23-as válogatott révén – két olimpiai bajnoki aranyéremmel büszkélkedhet. Ez idő alatt az argentin nemzeti válogatottat összesen 32 különböző szövetségi kapitány irányította.

Az első néhány Campeonato Sudamericano (a Copa América elődje) alkalmával még a szövetség irányításával készült a nemzeti válogatott, nem volt konkrét kapitánya. Az 1924-es és az 1925-ös tornán Ángel Vázquez irányította a csapatot, akinek a nevéhez fűződött utóbbi évben az első kontinentális bajnoki cím. Később 1927 és 1928 között José Lagon Millán volt a válogatott történetének második szövetségi kapitánya.

A hőskorban csak egy-egy nagy torna formájában rendeztek válogatott mérkőzéseket, nem voltak edzőmérkőzések, kizárólag kontinenstorna és olimpia (az első világbajnokságot 1930-ban rendezték), így a kapitányok megbízatása sem évekre, hanem csak egy-egy tornára szólt, melyet adott esetben meghosszabbítottak a következő kupáig. 1928-tól a Racing Club korábbi nagyszerű középpályása, Francisco Olazar irányította a válogatottat. Egy évvel később csatlakozott hozzá Juan José Tramutola, a páros pedig 1929-ben Campeonatót nyert a válogatottal, viszont az első világbajnokságról „csak” az ezüstérmet hozhatták haza a rendező Uruguay elleni vitatott finálé elvesztése után.

A nemzeti csapat történetének valaha volt egyetlen külföldi szövetségi kapitánya Felipe Pascucci volt. Az olasz tréner az 1934-es olaszországi világbajnokságra kapta meg a kinevezést, de már a nyolcaddöntőben 3-2-es vereséget szenvedtek Svédországtól. Őt követte az edzői székben az Independiente legendás alakja, Manuel Seoane, aki játékosként több dél-amerikai bajnokságot nyert, edzőként egy ezüst után egy aranyig jutott a válogatottal 1934 és 1937 között. A következő két évben Ángel Fernández Roca dirigált, de vele egyetlen nagy tornán sem járt a csapat.

stabile.jpeg

Guillermo Stábile vezette a legtöbb meccsen a válogatottat

A következő két évtized során egy kisebb megszakítást leszámítva végig Guillermo Stábile trenírozta a nemzeti gárdát. Ugyan Argentína nem nyert vele világbajnokságot, az Huracán egykori középcsatárát joggal emlegetik minden idők legjobb argentin szövetségi kapitányai között. Egyúttal Stábile irányította a legtöbb, 127 mérkőzésen a válogatottat, ami úgy pláne őrületes számnak számít, hogy azokban az időkben még nem voltak barátságos mérkőzések és mai formájában világbajnoki selejtezők sem. Stábile 1939-től 1958-ig, majd 1960-tól 1961-ig töltötte be a tisztséget, a köztes időszakban Victorio Spinetto látta el a kapitányi teendőket. A legendás mester irányításával Argentína nyolcból hat (!) Sudamericanót hódított el, további három tornán pedig nem vett részt. A Stábile nevéhez köthető egyetlen világbajnokság viszont az 1958-as göteborgi mundial volt, melyen csúfosan leszerepelt a csapat, és átmeneti menesztésére is ezt követően került sor, így megítélésében mindig van egyfajta kettősség.

Az 1962-es vb idején már Juan Carlos Lorenzo irányította az együttest, de képtelen volt eredményt felmutatni, majd Alejandro Galán és Horacio Torres adták egymásnak a kilincset, mígnem 1964 és 1968 között José María Minella töltötte be a posztot. Ekkoriban még mindig visszaesés volt az argentinok sikerkorszaka után, hiszen nem sikerült kontinenstornát nyerni, és az 1966-os angol vb-n is a vitatott negyeddöntő jelentette a végállomást a házigazda ellen. A zivataros évtized végén különféle belviszályok és az 1970-es vb-ről való lemaradás miatt gyakoriak voltak az edzőváltások, így Renato Cesarini, Humberto Maschio és Aldolfo Pedernera alatt sem tudott megmelegedni a kispad.

A hetvenes évek elején a Racing-legenda, Juan José Pizzuti (1969-1972) és az Olaszországból hazatérő Omar Sívori (1972-1974) már némi állandóságot képviselt, majd Vladisco Cap feltűnését követően érkezett el a argentin egyetemes labdarúgás történetének közvetlen elitjébe sorolt César Luis Menotti korszaka. A visszavonulása után az Huracán edzőjeként tevékenykedő Menotti az 1974-es vb-n még nem tudta makulátlanul megvalósítani elképzeléseit, a csapat a második körnél tovább nem jutott, de megkapta a bizalmat arra, hogy a hazai rendezésű világbajnokságon is dirigálja az Albicelestét. Az ominózus tornát az argentin válogatott végül Hollandia legyőzésével megnyerte, az ország első vb-aranyát jegyezve, Menotti pedig a mennybe ment. Egy évvel később U20-as világbajnoki címig vezette a már Diego Maradona által fémjelzett korosztályos válogatottat, de az 1982-es spanyol vb-n közel sem jött ki a lépés.

 

1983-tól az 1990-es vb-ig bezárólag nagy riválisa, Carlos Bilardo követte, aki bár szintén hatalmas alakja volt a sportágnak, valahogy a labdarúgásról alkotott nézeteik sosem egyeztek. Bilardo 1986-ban vb-címig vezette Mexikóban a válogatottat, Diego Maradona zsenialitása mellett a nemzeti együttes igazi csapatként küzdött a torna kulcsfontosságú szakaszaiban, négy évvel később viszont bár a szenvedés ellenére sikerül eljutni a fináléig, ott az NSZK legyőzte a címvédőt.

A sorban Alfio Basile követte őt első regnálásával, mely során az új hullám képviselői által erősített nemzeti válogatott 1991-ben és 1993-ban is elhódította a Copa Américát, miközben 31 mérkőzésen át veretlen volt – a válogatott leghosszabb veretlenségi sorozata. A balul sikerült 1994-es vb után Basile távozott, a következő négyéves ciklusban az 1978-as vb-győztes garnitúra csapatkapitánya, Daniel Passarella irányította a csapatot, akinek módszerei igencsak megosztották a közvéleményt és a játékosokat egyaránt. Ráadásul az eredmények sem igazolták őt, mindkét Copán a negyeddöntőben búcsúztak, csakúgy mint a ’98-as vb-n. 1998-tól 2004-ig a Newell’s Old Boys korábbi különleges trénere, Marcelo Bielsa kapta meg a lehetőséget, és bár sokan a világ tetejére várták volna vele a válogatottat, a 2002-es világbajnokságon a csoportkörből sem sikerült továbbjutni, a kontinenstornán sem sikerült megnyerni a döntőt, majd a 2004-es olimpiai bajnoki cím után távozott.

José Néstor Pékerman kétéves szerepvállalása ugyancsak ígéretes volt, de a nagy reményekkel várt 2006-os vb-menetelésnek a negyeddöntőben a házigazda németek elleni tizenegyespárbaj alkalmával vége szakadt. 2006 és 2008 között Basile visszatért a kispadra, de a 2007-es Copa-döntőt elvesztették a korábban két kontinenstornán is aranyérmet szállító mesterrel.

2008-tól 2010-ig tartott Diego Maradona tevékenysége az argentin válogatott élén. Az egykori világbajnok legendának sok mindent elnéztek, számtalan érdekes döntése volt, végül valahogy kiszenvedték a kijutást a 2010-es vb-re, és ott is elevickéltek a negyeddöntőig, de Németország a legjobb nyolc között súlyos csapást mért az Albicelestére.

Tőle a pekingi olimpián aranyérmes korosztályos válogatott kapitánya, Sergio Batista vette át a stafétát, őt azonban egy év után Alejandro Sabella helyettesítette. Az Estudiantes egykori legendás játékosa és sikeredzője alighanem minden előzetes várakozást felülmúlt, amikor a 2014-es brazil vb-n egészen a döntőig kormányozta az együttest, ahol csak hosszabbításban maradt alul Németországgal szemben. Az egyenesen a Barcelona kispadjáról kinevezett Gerardo Martinóval két Copa Américán is döntős volt a válogatott, de 2015-ben és 2016-ban is elvesztette a finálét Chilével szemben. Edgardo Bauza kezei alatt meglehetősen kilátástalanul teljesített a válogatott, Jorge Sampaoli még éppen időben jött ahhoz, hogy sikerüljön megmenteni a 2018-as vb-kvalifikációt, a tornán azonban vele is csak szenvedett és a 16 között búcsúzott az Albiceleste.

A legutóbbi világbajnokságot követően először csak megbízott edzőként, majd végleges megoldásként vette át a kapitányi posztot azóta is betöltő Lionel Scaloni. Az első edzői állását kapó egykori Estudiantes-, és Depor-hátvéd irányításával a 2019-es Copán a harmadik, a 2021-es seregszemlén viszont 28 év után újra bajnoki címig jutott Argentína. A még mindig mindössze 43 esztendős szakember irányításával az argentin válogatott új szellemiséget képvisel, az elmúlt évekbeli fásultságot levetkőzve, igazi csapatként funkcionálva ért fel a csúcsra az idei nyári Copa Américán, így joggal lehetünk bizakodóak Scaloni további szerepvállalását illetően.

scaloni.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtango.blog.hu/api/trackback/id/tr8916693448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása