1922. augusztus 6-án hunyt el a San Lorenzo legendává váló alakja, Jacobo Urso, akit egy hétig kórházban kezeltek egy mérkőzésen összeszedett sérülései miatt.
A néhány évvel azt megelőzően alapított San Lorenzo csapata az 1922-es amatőr bajnokságban július 30-án a Buenos Aires-i Club Atlético Estudiantes ellen lépett pályára és győzött 1-0-ra. A mérkőzést még a klub akkori pályáján, a Palermo városrészben található erdei környezetben játszották. A Ciclón 23 esztendős bal oldali fedezettje, Jacobo Urso bordatörést szenvedett és egy könyöklés során átszúródott a veséje, azonban akkoriban még nem volt megengedett a csere, így ha lejött volna a pályáról, akkor emberhátrányban maradt volna a csapata. Urso végig játszott, a meccs után hiába szállították őt a Ramos Mejía kórházba, egy héttel később elhunyt.
A San Lorenzo a hétvégi bajnoki mérkőzésén a mezén meg fog emlékezni a száz évvel ezelőtt elhunyt, a klub legendás alakjává váló labdarúgó önfeláldozó tettéről.
A könyvtárakban számtalan korabeli újság példányait őrzik és a beszámolók szerint megállapítható, hogy még a megsárgult, atkákkal teli kötetekben is jól kivehető, hogy a Boedo mártír játékosával sokat foglalkozott akkoriban az argentin sajtó. Az El Telégrafo másnapi számában "A gyász lenyűgöző megnyilvánulása" vagy "Sok sportoló vonult fel tegnap az égő kápolnán" kifejezések mellett számos exkluzív fotót is közölt. A játékos alig pár sarokra lakott a San Lorenzo akkori stadionjától, a koporsóját pedig a csapat mezével fedték le.
Urso 1899. április 17-én született Doloresben, de kiskora óta Buenos Airesben élt. 1915-ben csatlakozott a San Lorenzóhoz az amatőrök között, de már az első osztályban. 1916. május 7-én az Estudiantes La Plata ellen debütált a csapatban és 1922-ben bekövetkezett haláláig 136 mérkőzést játszott a csapat színeiben, melyek alatt nyolc gólt szerzett. A fiatal játékos együtt játszhatott a klub néhány pályafutása végén járó alapítótagjával, mint Federico Montival vagy Luis Gianellával.
A San Lorenzo csapatát 1908-ban hozták léptre, a klub alapítása Lorenzo Massa atya nevéhez fűződik, aki az utcán a közlekedő autók miatt balesetveszélyes körülmények közt focizó gyerekeket beengedte a templom udvarára játszani azzal a feltétellel, hogy eljárnak misére. Nem sokkal később a srácok egyesületet alapítottak, a névválasztásnál pedig megtisztelték az atyát. Igaz, Massa nem szerette volna, hogy róla nevezzék el a klubot, így a csapat neve hivatalosan Szent Lőrincre és az argentin függetlenségi háború során megvívott San Lorenzó-i csatára utal, de valójában köztudott, hogy az atya személye szorosan összefügg az egyesület létrehozásával.
A mérkőzés kapcsán később számtalan legenda terjedt szájhagyomány útján, mely szerint Urso vért köpött és hasonlóak, amelyeket felvételekkel nem tudtak bizonyítani. Egyesek azt is terjesztették, hogy sérülten lőtte a győztes gólt vagy adta volna a gólpasszt, ami szintén nem igaz, ugyanis a győztes találatot Galíndez szerezte a már említett Gianella átadásából, a találat pedig az első félidőben született, Urso viszont a második játékrészben sérült meg. Ettől függetlenül nyilvánvalóan a hőstettéből ez semmit nem von le, biztosak lehetünk benne, hogy komoly fájdalmak ellenére játszotta végig hősiesen a találkozót.
Ursót a kórházban megoperáltak, kivették a sérült veséjét és javult az állapota, augusztus 4-én még az újságírókat is fogadta a kórtermében. Tele volt energiával és önbizalommal, csapatát kérte, hogy halasszák el a következő mérkőzést egy héttel, hogy ő is újra játszhasson. „Az általunk épített lelátókkal a San Lorenzo a legjobb klub Buenos Airesben" - mondta a beszélgetés során. Két nappal később azonban váratlanul rosszabbodott az állapota és elhunyt.
„Úgy esett el, ahogy a jók esnek el, a csatatéren. Várta, hogy merre haladnak tovább a szerencsésebb társak. Súlyosan megsérült, nem hagyta el a pályát, és csak amikor a játékvezető bejelentette a végét, a mártír ajkai felnyíltak, hogy fájdalmat nyögjön ki” - írta az El Telégrafo.
A sokkoló halálával hőssé vált labdarúgót szurkolók ezrei kísérték utolsó útjára. Talán amitt még inkább szívszorító az egész történet, hogy a San Lorenzo egy évvel később, 1923-ban szerezte meg története első bajnoki címét.
