A korábbi argentin válogatottsági csúcstartó Javier Mascherano tavalyi visszavonulása után idén nyáron rövid időn belül két újabb régi motoros argentin hátvéd jelentette be visszavonulását. Mindössze néhány nap különbséggel ugyanis a vb-ezüstérmes Ezequiel Garay és az Albiceleste mezét ugyan nem viselő, de bajnoki címeket, Libertadores-kupát nyerő és több ízben Európában légióskodó Santiago Gentiletti akasztotta szögre a stoplist.
Garay mindössze 34 évesen jelentette be visszavonulását, miután saját bevallása szerint már három éve elviselhetetlen derékfájdalmakkal küzd, ami nem csak a játékát, de a mindennapi életét is nehezítette.
A rosáriói születésű védő a helyi Newell’s Old Boys csapatában nevelkedett, de már tinédzser korában Európába szerződött az akkor még szebb napokat látott spanyol Racing Santander csapatához. A továbbiakban a légiós évei alatt a Real Madrid (2008-2011), a Benfica (2011-2014), a Zenit (2014-2016) és a Valencia (2016-2020) csapataiban szerepelt. Az elmúlt szezonra azonban sérülése miatt már sehova nem szerződött le, noha időről időre a sajtó több csapat érdeklődéséről is beszámol. Sajnos úgy tűnik, hogy a helyzet az elmúlt egy év alatt nem változott, és nincs többé értelme próbálkoznia karrierje folytatásával, így fájdalmas, de bölcs döntésre szánta el magát.
Garay 2007 és 2015 között összesen 32 alkalommal viselte az Albiceleste szerelését. Tagja volt a 2005-ös U20-as világbajnok és a 2008-as olimpiai bajnok korosztályos argentin válogatottnak, míg felnőtt szinten 2014-ben vb-ezüstérmet, 2015-ben Copa-második helyet ért el a nemzeti csapattal.
Ezzel szemben a szintén most búcsúzó Gentiletti sosem szerepelt a nemzeti csapatban, noha többször is voltak fel-fellángolásai karrierje során, valahogy a kínálkozó lehetőségeket nem tudta kellően megragadni. A rutinos védő 36 esztendősen döntött aktív pályafutása lezárása mellett.
A Santa Fé környékéről származó bekk annak idején a Gimnasia La Plata együttesében kezdte profi pályafutását, melyet 2003 és 2008 között szolgált. Igen fiatalon légiósnak állt egy rövid időre, Chilében próbált szerencsét a Provincial Osorno és az O’Higgins együtteseinél. Első visszatérése után alapembere volt a Claudio Borghi által irányított Argentinos Juniorsnak, amely megnyerte a 2010-es Clausurát.
Gentiletti ezt követően elérkezettnek látta az időt arra, hogy Európába szerződjön, a francia élvonalbeli Brest színeiben azonban annak ellenére sem ragadt meg egy szezonnál tovább, hogy hátvéd létére két gólt szerzett 15 bajnokin. Egy év múlva a San Lorenzo csapatában tért vissza újból hazájába. A Ciclón színeiben 2013-ban bajnokságot, 2014-ben Libertadores-kupát nyert, két év alatt 66 tétmeccsen játszott és vezetőszerepe révén újra megnőtt a nemzetközi kereslet iránta.
Számtalan érdeklődő közül 2014 nyarán a Lazio csapatához szerződött, ám két év után továbbállt a Genoához, de sem a rómaiaknál, sem pedig a szerényebb képességű Grifoni együttesnél nem találta meg a számításait. Gentiletti a 2018-2019-es szezont már a spanyol másodosztályú Albacete gárdájában töltötte, míg újabb hazatérése alkalmával az utóbbi két év során a Newell’s Old Boys mezét 34 találkozón viselte, de a június végén lejáró szerződése már nem került megújításra.
Gentiletti húzóembere volt a 2014-es Liberadores-kupa-győztes San Lorenzo csapatának.
Főleg Garay búcsúja egyfajta őrségváltást jelent az argentin válogatott védelmében. Noha már 2015 óta nem volt válogatott, eddig talán a kiskapu azért mindig nyitva volt az esetleges visszatérése előtt, mígnem most bejelentette a visszavonulását. Igazából az Albiceleste hátsó alakzatában régi motorosként egyedül Nicolás Otamendi maradt, és a maga 33 évvel kétségkívül lassan, de biztosan már ő is kifelé megy, talán a 2022-es világbajnokság lehet az utolsó nagy dobása. Rajta kívül már az idei Copa América során is első sorban a fiatalabb generáció új, feltörekvő személyei képviselték magukat a védelemben, és velük bár a jövő fényesnek tűnik, a régi megszokott, bizonyított neveket azért mindig fájó szívvel engedjük el.
