Lassan három napja, hogy Argentína megnyerte harmadik világbajnoki címét, de még mindig a hatása alatt vagyunk és talán már mi is kezdjük elhinni, hogy ez nem csupán egy édes álom. Alábbi posztunkban a világbajnoksággal kapcsolatos saját élményeinket oszttottuk meg, fogadjátok szeretettel.

Tudatosult már benned, hogy Argentína lett a világbajnok?

Adamo: Igen. Aznap este még nem igazán sikerült elhinnem, másnap reggel viszont már úgy ébredtem, hogy világbajnokok lettek a kedvenceink. Valóra vált az álom, amiért annyi éve szurkoltam. El is sírtam magam újból. :)

Pietro: Még aznap, viszonylag gyorsan sikerült felfogni, hogy Argentína nyerte az idei világbajnokságot, de azt még egy ideig szoknom kell, hogy háromszoros világbajnok a válogatott. Annyira belevésődött az emberbe a kétszeres győztes kifejezés, hogy kicsit nehéz lesz az átállás.

Mikor kezdted elhinni, hogy világbajnok lehet a csapat?

Adamo: A Copa América megnyerése után tisztában voltam vele, hogy ez a csapat a végső győzelemre is esélyes lehet a világbajnokságon. Ahogy közeledett a torna, és amilyen magabiztosan játszott a válogatott meccsről meccsre, biztos voltam benne, hogy a favoritok között kell számolni velük. A világbajnokság előtt úgy éreztem, hogy ha nem jön közbe valami váratlan helyzet, akkor el lehet jutni nagyon sokáig, amiben akár a vb-cím is benne lehet. Persze, idő előtt nem akartam ezzel foglalkozni, és láttuk is, hogy egy világbajnokságon meg kell szenvedni. Az egyenes kieséses szakaszban minden aktuális ellenfelet gyengébbnek tartottam egészen a döntőig, így tulajdonképpen sehol nem volt meglepetés a továbbjutás. Az indokolatlanul szorosra engedett, Hollandia elleni negyeddöntőt követően egyre pozitívabbnak láttam az esélyeket, az elődöntő után pedig már végképp nagyon bíztam benne, hogy sikerül elhódítani a trófeát.

Pietro: A torna előtt is számoltam velük a szűkebb esélyesek közt, de igazából a hollandok elleni negyeddöntő után, melyhez hozzáadódott némi pluszként a brazilok kiesése is. Az ősi rivális ellen már csak a presztízs miatt is kemény ütközet alakulhatott volna ki, de az idei horvát csapatot bőven foghatónak éreztem. A másik ágról pedig úgy voltam vele ekkor már, hogy vagy a teljesen nullkilométeres Marokkó vagy egy az előző világbajnoki címmel jóllakott Franciaország lesz majd az ellenfél a döntőben. Nyilván ott volt még Modricék ellen az elődöntő, de ahogy előbb is írtam, nagyon bizakodó voltam a fináléba jutással kapcsolatban.

De Paul is nagyszerű teljesítménnyel rukkolt elő Katarban

Mi futott át a fejedben a Szaúd-Arábia elleni vereség után, beugrott-e esetleg a 2002-es vb-kudarc?

Adamo: Mivel ott is egy hasonló, délelőtti időpontban volt a mindent eldöntő mérkőzés, hasonló érzéseim voltak, mint húsz évvel ezelőtt, hogy akár csoportkörös kiesés lehet belőle. Nyilván kellemetlen vereség volt, de azért nem temettem a csapatot. Szerettem volna, ha még a torna előtt sikerül „megszabadulni” a hosszú veretlen sorozat terhétől, úgy voltam vele, hogy most már legalább ez letudva, és ébresztőnek jó lehet, a második meccs pedig majd megválaszolja, hogy merre tovább. Meg is válaszolta…

Pietro: Szerintem nem fogok újat mondani azzal, hogy természetesen igen. Rengeteg volt az átfedés azzal a világbajnoksággal kapcsolatosan: azt is Ázsiában rendezték és arra is favoritként jutott ki az Albiceleste. Aztán persze a csoport leggyengébb tagjától benyelt vereség után az ember kelletlenül is elkezdett rémképeket látni, miközben a józan ész azt sugallta végig, hogy azt a nagyszerű veretlenségi sorozatot, beleértve egy Copa América és egy Finalissima trófeát, azért nem csak úgy összefújta a szél. Szerencsére a legrosszabb meccset elsőre letudta a gárda, majd fokozatosan, egyre jobb játékot mutatva időzítette formáját.

Kik voltak szerinted a csapat legjobbjai a tornán és kik voltak azok, akik egy kicsit lefelé lógtak ki?

Adamo: Lionel Messi, Emiliano Martínez, Julián Álvarez, Enzo Fernández, Alexis Mac Allister, Rodrigo De Paul vagy Nicolás Otamendi egész biztos, hogy kimagasló teljesítményt nyújtott. Lefelé leginkább azok lóghattak ki, akik alig játszottak, bizonyára például Paulo Dybala, Ángel Correa vagy Juan Foyth sem volt olyan formában, mint a kezdőjátékosok, ezt a szövetségi kapitány tudhatta. Pech, hogy Lautaro Martíneznek éppen a tornán volt egy gyengébb időszaka, de dicséretére váljon, hogy még ilyen passzban is elvállalta és belőtte az utolsó tizenegyest a hollandok ellen az őt provokáló narancsmezesek gyűrűjéből.

Pietro: A legjobb Lionel Messi volt, de szerencsére rengetegen felnőttek hozzá a torna során. Julián Álvarez és Enzo Fernández megmutatták, hogy Messi és Di María után is szép jövő elé néz majd a válogatott. Mexikó ellen ráadásul nyerő cserének bizonyultak, mely után bent is ragadtak a kezdőben. A Fernández – De Paul – Mac Allister középpálya kitűnően muzsikált, utóbbi például óriásit játszott a döntőben. De nem hagyhatom ki a felsorolásból természetesen a kulcsfontosságú védéseket bemutató Dibu Martínezt és a finálé-specialista Di Maríát sem. Papu Gómez és Leandro Paredes viszont haloványan játszottak és nem bántam, hogy kevesebb szóhoz jutottak az első meccs után. Idesorolnám még Lautaro Martínezt is, bár ő sérülésből tért vissza és sajnos nem tudta elkapni a fonalat.

Több millióan gyűltek össze megünnepelni a világbajnokokat Buenos Airesben

Lionel Scaloni beugróként, majd posztját fokozatosan megerősítve az összes lehetséges trófeát elhódította a válogatott élén. Hová tovább vezethet az útja, van-e innen feljebb?

Adamo: Négy év múlva a címvédés – Messi nélkül – bizonyára még nagyobb dolog lenne, így motivációból nem lehet hiány. Elkezdhet egy új utat, minél több fiatal beépítésével, ami mindenképpen nagy kihívás, és abszolút neki való feladat lehet. Egyelőre szerintem nem gondol messzebb annál, minthogy korábbi ígéretének megfelelően hosszabbítson 2026-ig. Utána pedig egyszer akár majd egy európai csapat élén is kipróbálhatja magát.

Pietro: Számomra még most is hihetetlennek tűnik, hogy a nagy 2018-as lebőgés után beugróként 36 év után elhozza Argentínának a világbajnoki címet, hogy ezzel egy szinten emlegessük Menottival és Bilardóval. Illetve utóbbiak Copa Américát nem is tudtak nyerni, szóval Scaloni e tekintetben még túl is tesz rajtuk. Jelenleg nincs jobb választás tőle az argentin padra, a játékosok imádják, a négy év alatt kiismerte csapatát és az Aimar – Ayala – Samuel fémjelezte stábbal kitűnő munkát végez.

A világbajnoki trófea elhódítása után végleg egy polcra került Messi Maradonával? Kell-e még egyáltalán kettejük összehasonlításáról beszélnünk?

Adamo: Én nem szeretem őket összehasonlítani egymással, mindketten kimagaslóak voltak a maguk idejében. Mindketten bálványok lettek az argentinok személyében, mindketten példaként szolgálnak a szurkolók számára. Szerintem Messi vb-cím nélkül is igazi legenda lehetne, de így lett kerek a történet: többé senkinek nem lehet hiányérzete vele kapcsolatban. A sors nagy igazságtalansága lett volna, ha nem lehetett volna világbajnok egy ilyen játékos.

Pietro: Teljesen felesleges, sohasem lehet ezt eldönteni, örök vitát fognak szülni a további összehasonlításról szóló bejegyzések, posztok. Két különböző kor, két teljesen más habitusú klasszisáról beszélünk. Maradona a nép gyermeke, velük jobban tud azonosulni az argentin ember, Messi pedig a 35. életévén túl is képes volt megújulni és világklasszis szinten futballozni, miközben a Barcelonában és a válogatottban is olyan rekordokat állított fel, melyeket aligha fognak a közeljövőben megdönteni. Nem is olyan rég egy videóban láttam nyilatkozni egy nőt, aki úgy fogalmazott, hogy Maradona az Isten, míg Messi a Messiás. És szerintem ez pont így van jól. :)

Nagyszerű hangulatban telt a felvonulás, ameddig lehetett haladni

A válogatott játékosainak feleségei, barátnői egy idő után babonából közös vacsorán vettek részt Katarban, egységes fekete ruhákban; egy ember a világbajnokság elején kórházba került Argentínában és kérte az orvosokat, hogy a torna végéig maradhasson. Az illető a vesztes meccs során egyébként a hazai mezben, az összes többin a lila váltómezben nézte Messiéket. Te követtél valamilyen rituálét vagy babonát annak érdekében, hogy meglegyen a harmadik világbajnoki cím?

Adamo: Talán az első mérkőzésre még nem fektettem különösebb hangsúlyt, onnantól viszont, hogy elkezdett égni az argentinok talpa alatt a talaj, nagyon koncentráltam minden „döntő” mérkőzés alatt, hogy mindig ugyanolyan körülmények közt nézzem valamennyi meccset.

Pietro: Van egy zöld alapszínű, a váll részén sárga csíkokkal futó „Carioca” feliratú, adidas pólóm, melyet még régen, gyerekkoroman kaptam. Akkoriban még nagy volt rám – azóta sem hordtam sokat -, de most már úgymond belenőttem. Bár ebben a pólóban inkább Brazíliában lennék menő, a lengyelek elleni mérkőzés napján valamiért mégis ezt vettem fel magamra, talán arra gondolva, hogy a nagy rivális színei ellentétes hatást kiváltva fogják segíteni az argentin csapatot. Azt követően minden meccsnapon hordtam, az eredményt pedig látjátok. Illetve kezdő és rendszertelen mate-fogyasztóként – több hónapos szünet után – gondoltam, hogy majd a vébé ideje alatt iszogatom ezt a dél-amerikai italt, de végül letettem róla. Miért? Ha több hónapja nem nyúltam hozzá a csomagban lévő keverékekhez, még véletlenül se hozzak balszerencsét Scaloniékra, hogy csak miattuk iszok majd. Tovább hívtak a döntő alkalmával közös meccsnézésre a szomszéd településre, de ez a helyszín nyolc évvel ezelőtt nem hozott szerencsét, én pedig nem akartam egy újabb argentin-ezüstöt ennek betudni. :)

A következő kérdés az előbbihez kapcsolódik. A játékosok kedvesei egy közös tetoválásban egyeztek meg abban az esetben, ha világbajnok lesz a csapat. Te tettél valamilyen fogadalmat arra az esetre, ha Argentína emeli magasba a trófeát?

Adamo: Nem tettem fogadalmat, de a háromcsillagos mezből jó lenne mielőbb beszerezni egyet – ezzel szerintem nem vagyok egyedül. :)

Pietro: Igazából csak annyit, hogy a három csomag Taragüi mate-keverékemet szép lassan elpusztítom majd. Nagyon remélem, hogy még nem romlottak el. :)

Mely válogatottak okoztak számodra kellemes meglepetést és kik voltak a torna nagy csalódásai? Akadt olyan csapat, mely elnyerte a szimpátiádat, szurkoltál-e nekik legalább egy-két meccs erejéig?

Adamo: Marokkó nyilván nagy meglepetés volt mindenki számára a legjobb négy közé jutásával. A dél-amerikai válogatottaktól többet vártam volna, Uruguay és Ecuador sem élte túl a csoportkört, pedig mindkettőnek jó esélye lett volna rá – nekik tudtam volna még drukkolni, másnak kevésbé. Több sokra tartott európai válogatott is már a csoportkör végeztével búcsúzott, de szerintem egy ilyen extrém tornán ez is benne volt a pakliban.

Pietro: Marokkót nyilván nem lehet kihagyni, de nekik valamiért nem tudtam szorítani. Ellenben Japánt nagyon sajnáltam a horvátok ellen: tetszett a játékuk, a szurkolóik remek hangulatot varázsoltak a mérkőzéseken. És persze a híres keleti kultúrájukkal mindenki előtt példát mutattak, gondolok itt elsősorban arra, hogy hagyták hátra az öltözőt vagy éppen a lelátót. Nyilván a dél-amerikai csapatok kora kiesése – Brazíliát leszámítva – kissé meglepett, ahogyan alapesetben Mexikótól egy picivel többet vártam. Persze, azzal tisztában voltam, hogy ez a Mexikó és Uruguay már nem a négy évvel ezelőtti csapat, de Ecuadorral kiegészülve legalább kettejüktől elvártam volna a csoportkör túlélését. Azt pedig már csak halkan jegyzem meg, hogy Argentína és Brazília mellett, még a spanyolokat és a németeket tartottam a legfőbb esélyeseknek a tornát megelőzően.

Uruguay volt a világbajnokság egyik nagy csalódása

Di María még nem erősítette meg visszavonulását a válogatottól, viszont Messi folytatni kívánja. Szerinted hány év lehet még utóbbiban, szakmailag meddig lehet ez egészséges a csapatra nézve?

Adamo: Tekintve, hogy többször elmondta, hogy az idei az utolsó világbajnoksága, szerintem ehhez tartani is fogja magát. 39 éves lesz a 2026-os torna idején, nem hiszem, hogy egészséges lenne, ha ott mégis játszana. Senkinek nem kell már bizonyítania, jócskán megtette már a magáét. Jobban is tenné, ha akkor már a családjával foglalkozna. Viszont azt még el tudnám képzelni, hogy a 2024-es Copa Américán ott legyen. Például pályázhatna rá az argentin szövetség az eredeti rendező, Ecuador visszalépése okán, és el lehetne búcsúztatni őt egy hazai tornán. Leginkább már úgy, hogy Messi fokozatosan átadja a stafétát, vezeti a fiatalabbakat és már nem tölt minden percet a pályán.

Pietro: Lehet, hogy folytatják még néhány meccsig, lehet a 2024-es kontinenstornáig, de azt is el tudom képzelni, hogy mindkettejükre rászól majd az asszony, hogy most már elég. Főleg Di María kedveséből tudom ezt kinézni. :) Scaloni okos, kiváló érzékű pedagógus, Messi pedig világbajnok lett, melyre mindig is vágyott, szóval valószínűleg meg fogják tudni beszélni, hogy meddig küldje az egyik Lionel a másiknak a válogatott behívót. A következő Copa América megnyerésével például stílusosan le lehetne zárni a válogatott karriert, ahogyan Di María esetében is. Bár, ha engem kérdeztek a világbajnoki címnél tényleg nincs feljebb és egy hazai búcsúmeccs után szögre akasztanám a stoplist az Albicelestében.